sēdecim

Az utazásról való döntés, illetve annak lóhalálában történő szervezésének köszönhetően az alábbi sorokról nem mondható el, hogy megemésztett élményeket foglalna magába. Ugyanakkor igyekeztem néhány gondolatot az utazásom során érintett városokról összetákolni. Felépítését tekintve nem láttam értelmét felsorolni, mit és hol láttunk, mert kb. mindent megnéztünk, amit csak lehetett (NY tekintetében) és a lista igencsak hosszú és nyers lenne. Ehelyett nézzük a blog címadó impressziót, tapasztalt élményekkel (utazóként eltöltött időtartamokkal, nem hosszabb ideig kint élőként), érzésekkel arányos fejezethosszokkal.

Montreal (Kanada)

Emberléptékű nagyváros, új és régi stílusú felhőkarcolókkal tarkított belvárossal. A francia és angol balansz néhol a belvárosból kifelé elbillen és a világnyelv ismerete sokszor kevésnek bizonyulhat egy egyszerű éttermi étlap elolvasásához is. A föld alatt megbúvó bevásárló utcák télen színesítik a város arculatát, míg nyáron közkedvelt hely az időtöltésre a parkok egyike.

New York

Sok mindent hallani róla, hideget, meleget. Ha nagyon ki akarjuk hegyezni, akkor elképesztő mennyiségű fanatikust és pár kivételt képező betondzsungelt kántálót találunk, nem sok a köztes vélemény. 

Kezdjük a maggal. A véleményem? Nagyon „fancy” város. Bővebben? Afféle fancy emberek csoportosulása, fancy helyekkel, ahol nagyon lehet fancy-skedni. J S bár nem nevezhetem magam túl rutinos fesztivállátogatónak, de itthoni mintákkal erőltetve a dolgot, mintha a Sziget, a Balatonsound és a Volt közönsége, építészeti és építői drágakövekkel kirakott placcon lenne tömörítve, ahol a társaság 25%-át öltönybe, a másik 25%át NY fullcapbe, laza ruha + Jordan cipőbe a maradékot meg valamilyen abszolút össze nem illő félig utcai, félig sport ruházatba öltöztetném futócipővel a lábukon. Turistaként kitűnsz a tömegből? Nem véletlen :D . Igyekezhetsz trendi lenni, a verseny véget nem érőnek tűnhet, mikor nem tudod eldönteni a metrón, egyik másik emberen ez most farsangi jelmez vagy így megy a Central Parkba, hogy elheverésszen egyet a füvön.

Mivel van mindez megfejelve? A high level vonalat sugárzó extra organikus molekulákból épített mindenséggel, melyet szimplán 2-3x annyiért magadénak tudhatsz, mint bármi egyebet a normál halandók számára gyártott verzióból. És csak, hogy biztos legyél benne, véded a környezetet, a pár megvásárolt laboratóriumi szinten steril csokit is dupla többszörösen újrahasznosított papírzsákban kapod, melyben kb egy mikró is elférne. Visszakanyarodva, az alap ehető vonal itteni mércével: kis túlzással, minden, amit puszta kézzel az arcodba tömhetsz (bárhol), és amit mindenki más csak szemétnek nevez. Megfelelő kompenzáló faktor a rohanó életvitelhez, melyre a város maximálisan berendezkedett.

Mindezek mellett pedig mit tapasztalhatsz még, a mérleg másik oldalán? 

A mérhetetlen nyitottságot, ahol egy értelmetlen nézés hatására is megáll melletted valaki és útbaigazít, ha eltévednél a forgatagban. Vagy pedig már rutinos vagy akkor szimplán megkérdezi majd valaki ki vagy és honnan jöttél, majd rád mosolyognak. Nevezhetjük az előző gondolatmenettel rokonságot szőve, amolyan fesztiváli nyitottságnak, ismerkedős, kapcsolatteremtős alapmorálnak. Ez a pozitív hozzáállás többnyire a város szeretetével is párosul.
Ámuldozásra, melyet az építészeti remekművek és gigantikus magasságú irodaházak látványa biztosít, ezekkel nehéz betelni. S bár a történelem nem tekint vissza európai mércével túlságosan a múltba, minden, amit velük történt maximálisan megbecsült. (Elgondolkodtató volt az Ellis Islandon lévő „bevándorlási hivatal” archív felvételei között az 5 idegennyelven kiírt eligazító feliratok között a magyar nyelvet olvasni…)
A város és az ország is hemzseg az egyszerű, logikus, gyorsan és könnyen használható dolgok tömkelegétől a mindennapokban, mindenhol.
Ha pedig elég trendiek vagyunk a fancy első vonalat is az adott lépcsőre hengerelhetjük.

Mit találunk a magon kívül? Alap kérdések, melyek a megfogalmazódtak:

Rossz, veszélyes környék, avagy a hely, ahonnan az átlag dolgozni jár, merő unalom? Tömeg és alvó emberek a metrón (eddig sarkítva nagyban Bp)? (NY-ban egy biztos, 3-4 utazásonként akad egy ember, aki beugrik a kocsiba és kiabálva prédikálni kezd vagy egyszerűen 1-2 percbe tömörítve elmeséli élettörténetét és nemes egyszerűséggel segítséget kér).

Aztán a kérdések sorát folytatva, fél-e az ember a szállása felé gyalogolva Brooklyn közepén, mikor 23:30-kor a helyi feketék hétvégén éppen a lakótelepen a tömbházak között a betonon dzsungelben grilleznek vagy épp ugyanilyen tájt elemes magnót bömböltetve fejlámpával sakkoznak a parkban? (Nyilván, ha már sakk, akkor komolyan órával, meg minden…). Vagy csak egyszerűen egy méretesebb amerikai kocsi elgördül melletted masszív hangorkánnal?

(Csak a feeling kedvéért egy szelet a környékről, amolyan régebbi csomagolásban, egyike a stílust nagymértékben meghatározó alapköveknek: http://www.youtube.com/watch?v=kcsEop0NPGM )

Avagy vegyük csak hasonló kontextusban Harlemet, ahová csak Gospel idején tanácsos menni?

Hm. Hát elsőre biztos te sem vagy nyugodt, majd mikor másnap a metrón helyet szorítanak neked a metrón, hogy ülj le, hirtelen elgondolkozol. Pár hasonló nap múlva már élvezed a szobádban is tökéletesen hallható hétvégi utcai kipakolós lomi vásáron bömböltetett, több utcán átható zenét és elkezded talán karcolászni az itteni közösség és környék életvitelét. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Washington

Merőben más, mint New York. Míg New Yorkban nem tapasztalható, az amerikai városokra sokszor ráhúzott tágasság, itt rögtön ilyen érzésünk támad és beigazolódni látszanak a korábban hallott tapasztalatok. A város jellemzése egyszerű: az ország vezetésnek különbözőképpen becsomagolt objektumai és a háborús emlékhelyek méretes nyitott, mindenki számára szabadon látogatható múzeuma. Rendkívül látogatóbarát és emberközeli város. 

Houston – Nasa látogatóközpont

Elsőre, mint a gyerekeknek épült csodák palotája vagy a győri Mobilis interaktív gyerekeknek szóló része. Az előcsarnokban lévő vitrines felszerelések mellett fotók, vetítések és vagy ingyen, vagy épp plusz költségért kipróbálható tudományos egységek találhatóak. Ezt pár méterenként váltogatja egy-egy vetítőterem, ahol szintén plusz költségért tágíthatjuk a fejünket az adott témában hosszabb-rövidebb ideig a vásznakra összpontosítva. A hely számomra legérdekesebb produkciója az óránként induló NASA tram, mely segítségével a telepen körbekocsikázva betekintést kapunk többek között a kiképzőközpont gyakorló épületéről (Nemzetközi Űrállomás valós elemein gyakorolnak az asztronauták + egyéb szimulációs eszközök) vagy épp egy kilövő rakétáról oldalán fekve fogadja a látogatók hadát.

 

San Antonio

A fő attrakció a Riverwalk, mely tág kontextusban vett környékbeliek szerint Velencéhez hasonlítható (kérdésemre bevallották nem voltak még Velencében), turisták szemével pedig egy sekély kis csatorna a hotelek útvesztőjében, rengeteg étteremmel, part menti árussal és tömeggel. A föld szintjéhez képest alacsonyabban elhelyezett csatorna mindkét oldalán járda található, itt-ott kis hidakkal átkötve. Emellett a TV torony sorakozik a kötelező listán.

quindecim

A tavalyi hírekben látottaknak nyomát sem érezni a fullasztóan meleg Görög levegőben. Amíg nem kérdezünk nincs panasz, déli lazaság uralja a kabócák zajában növekvő olajbogyók és narancsok vidékét. A lazaság relatív, szubjektív vélemény. Bármilyen különösebb erőltetés nélkül ráhúzhatóak a mindennapokban nemigen használt szinonimák, mint az egyes pillanatokban hirtelen növekvő entrópia vagy szimplán csak káosz. Ennek pl. egyik sokak által ismert (ha másból nem is, de hallomásból biztosan) kivetülése a Görög közlekedés, ahol az autópályán való tolatás, a hegyi utakon használt egyezményesnek kikiáltott, erőltetett villogással kísért kétkezes integetés (feléd történő haladásuk közben) vagy az út felfestések hiánya által keletkezett bábeli zűrzavarban alkalmazott organikus érzékszerveket háttérbe szorító intuíció gyakorlott alkalmazása, a mindennapok szerves, elengedhetetlen része. Meglepően kevés mindezek ellenére a balesetek száma. A motorosok a káoszt nagy százalékban protektorok nélkül lovagolják meg (Athénban vannak kivételek). Nem, nem csak a robogósok, hanem nagyobb testvéreik is, kint a nagyobbacska utakon, akar 100 fölött is, akár krumpliszsákkal a hátuk mögött.

Az országban erősen érződik, ki mire rendezkedik be, érezhető az orientálódása a mag felé. Athén és agglomerációja kb. 1/3-át takarja Görögország lakosságának (kb. 3,5-4 millió fő). Jellegre az útikönyvek nem füllentenek, mint egy hatalmas Görög falu. A zsúfoltság és a rengeteg lakos ellenére, közvetlenek az emberek. Az átlag polgár ugyanúgy kiül a kis asztalkájához az utcára a haverokkal, hogy a nyári csúcsban lezavarjanak egy két tavli (vagy backgammon) partit. A turistákra maximálisan ráhangolt utcák útvesztőiben megannyi történelmi épület hirdeti a régi Görög kultúra és birodalom gazdagságát és hatalmasságát, az Akropoliszról és társairól itt még szó sincs.

A fennmaradt monumentális épületek igencsak megosztják a turista közönséget. Vannak akikben a kőhalomnézegetés nyers valóságán túl semmi nem mozdul meg legbelül és vannak akik eljátszanak a gondolattal, hogy vajon milyen is lehetett ez a kultúra, ahol a magyar honfoglalás előtt 1500 évvel (!) már drámán szocializálódott a nagyközönség, akár 17000 fős színházban. Itt is sorolni lehetne a vízvezetékrendszertől kezdve mindent, ami javukra írható. De ha mégis egyszerűsíteni akarunk materialista szemlélettel, nézzük csak meg, hogy ez a pár oszlop és épület milyen állapotban van és mennyi idős, majd próbáljunk jelen korunkból példát véve párhuzamot állítani. A fővárostól elvonatkoztatva a történelemmel kapcsolatosan említett érzés, az ország több pontján visszakacsint (a múlt nyomának az országban se szeri se száma, pl. Delphoi jósda vagy, hogy csak még egy példát említsek Olympia).

A országot az engem ért impulzusok alapján további részekre tudnám bontani. Például az "északi rész", mely leginkább a szomszédoktól érkező turisták hadát vendégeli meg. Jellemzően nagy nyüzsgéssel megáldott városkák, zsúfolásig töltött strandokkal. Aztán itt van még a "nem északi vendéglátó egység", avagy a nehezebben megközelíthető szigetek. Saját tapasztalatom mindössze Kefalónia és Zakynthos strandjait megjárva épül fel, de talán kijelenthető, hogy drasztikusan kisebb a népsűrűség, főleg ha nem a szigetek „fővárosát” vesszük célba. A kissé eldugottabb 2-3 km-es aranyhomokos vagy épp kavicsos partok random váltogatják egymást, kapacitásukhoz képest nevetségesen elenyésző 15-20 fős vendégsereggel. A természet közelsége és néhol a partok natúrsága itt ott figyelmeztető táblákkal van kiemelve, pl. ide vagy oda ne bökj napernyőt, mert a veszélyeztetett álcserepes teknős tojásait esetleg összetörheted a homokban, vagy egyszerű felhívás, kizárólag saját felelősségre mássz le a hegyről, az öbölben lévő partra. 

Nem tettem még említést az ország szárazföldi részének nagyját uraló hegyi falvakról. A pár lelkes kis települések itt-ott meseszerűen vannak elpottyantva a csúcsok között. A lakosságot mintha nem érintette volna az idő, találkozni akár szamaras szállítmányozással is. Az őslakosok vérmérsékletüket tekintve talán a leginkább görögök véleményem szerint az országban.

És persze ne feledkezzünk meg a világ elől elvonuló remeték által alapított kolostorokról sem (Meteorák).

A országban a leírtak mellett nagyjából mindenhol szemetszúró a kontraszt, a vidékek balkános jellege, ahol az elpusztult vagy kóbor állatok üres tekintete igen elszomorító, a szemét mennyisége pedig hagy némi kívánnivalót maga után. 

 És hogy a leírtakból képben mit hozok? Érdekes kérdés, talán csak a kötelezőt, a nyaralást, és ami előtt szájtátva nyomtam meg rohanás közben a gombot a 4000km és kicsit több, mint 12 nap alatt.