2012. augusztus 9., csütörtök

ūndecim


A populációt tekintve masszívan azok felére billen a képzeletbeli mérleg, akik értetlenül állnak a downhill és egyéb extrém sportot űzök hobbijai előtt. Csóválják fejüket, mikor kiderül a drótszamár, mely emberi izomerő izzadságos munkájával gördül - értve ezt akár pár méterre is adott esetben -, többszörösébe kerül a tulaj személygépjárművének. Lesajnáló vigyorral mondják: - Jól van öcsi, hülye vagy! – mikor az adrenalin löket mellé jó pár kék zöld folt, esetleg csonttörés párosul.
Az urbanizálódás hajnalán sokszor megvetően néznek az emberre, aki mondjuk az erdőben érzi jól magát. A mai korszakban sokszor kitaszított, igazukért kitartóan küzdő magányos harcosok ők, kikről kevesen hiszik el, hogy a természet és annak pl. védelme, közelebb áll szívükhöz, mint sok mostanában népszerű és káros addikciótól szenvedő embernek.
Amennyiben valaki gondolkodás nélkül is ítélkezik, az legalább próbálja ki.