2011. október 31., hétfő

trēs

A hosszúhétvége alkalmából sikeresen hazataláltam Pécsre. Szeretek itthon lenni. Szeretem ezt a vidéket, a pécsi barátaimat. Sok helyre lehet menni Magyarországon, bárki mondhat bármit, egy pécsinek véleményem szerint Pécs mindig a szíve csücske marad. Ez a kötődés standard.

Egy ugrás után a következő gondolat: barátság, melyről ódákat lehetne még írni. Erről már igen sok minden egyedülálló dolog fogalmazódott meg minden egyes ember fejében. Jobb esetben mindenkit körülvesz egy szűk kör, akik foglalkoznak az emberrel, odafigyelnek rá és alkalomadtán felsegítik, egy kisebb nagyobb csetlés botlás után, ha szükséges, támaszt nyújtanak cudar időkben. Nem rég olvastam egy mail részletében, hogy a barátok a család után az ember szabadon választott családja. Nekem talán ez a megközelítés tetszik leginkább, s talán ennél jobban nem is bonyolódnék most ebbe bele.

Nem akarom túlságosan szaporítani a szót, beszéljenek inkább a képek a vidékről, a barátokról. Ezek a fotók egy kis orfűi kiruccanás/horgászás pillanatait, hangulatát igyekeznek visszaadni képekben. S bár hallal nem találkoztunk, talán elmondhatom, a hangulat miatt már megérte lemennünk.

Hozzátenném, hogy nem ékeskednék más tollával. Az utolsó kollázson szereplő képeket Ádi készítette. Jók lettek Ádi ;) !